Az adózás történelme 1. rész

Az adózás kezdetei az első emberi közösségek létrejöttéig nyúlnak vissza. A társadalom fejlődésével a közösségekben kialakult a munkamegosztás. Egyre többen voltak azok a személyek, akik a közösség működésében, fenntartásában, védelmében vállaltak szerepet. Őket az élelmet és létfenntartási eszközöket megtermelő dolgozóknak kellett eltartaniuk.

Az adóztatás soha nem volt kedvelt az adózók körében. Azonban az adóztatók sem szerettek vele foglalkozni, ezt piszkos munkának tekintették. Ezért a hatalmon lévők az adószedés kellemetlen részét a történelem során leggyakrabban bérbe adták – ennek a kialakult új foglalkozásnak a neve adóbérlő volt. Ez azt jelentette, hogy az adót olyan személyek vagy szervezetek szedték be, akik ezért előre, vagy utólagos elszámolás mellett, hajlandóak voltak fizetni. Munkájukat fegyveres erők is segítették. A keresztény világban ezt az utálatos mesterséget a keresztények nem szívesen vállalták, éppen ezért a legtöbb adószedő zsidó volt. Az adószedés gazdaggá tette az adószedőket, nem véletlen tehát, hogy a későbbiekben az adószedők leszármazottai jelentős szereplői voltak a pénzügyi tevékenységeknek, sok neves bankár került ki közülük.

Állami adóbehajtó szervezetet először Augustus császár vezetett be a Római Birodalomban, aminek legfőbb oka az adóbérlők visszaélése volt a hatalmukkal. Egységes adózási rendszerek működtek, adóslistákon tartották nyilván az adóköteles állampolgárokat. Az állami adóbehajtás intézménye a Római Birodalom bukásáig fennmaradt.

Ezen a világon semmiről sem mondhatjuk, hogy biztos, kivéve a halált és az adót.

(Benjamin Franklin)