Az adózás történelme 2. rész

Az állam működésével, az adózás tartalmával már az ókorban is foglalkoztak a filozófusok, de az áttörést a középkori filozófusok (például Aquinói Szent Tamás) és gazdasági szakemberek (például Colbert) érték el az adózás ideológiai megalapozásában. A XVI-XVIII. században létrejöttek azok a közgazdasági elméletek, amelyek már felismerték, hogy az emberi társadalom működésének egyik alapja az adórendszer működtetése.

Jean-Baptiste Colbert: Az adózás olyan, mint a libatépés, annak tudománya hogyan lehet a legtöbb tollat a legkevesebb gágogás árán megszerezni.

Montesquieu: A polgárok a vagyonuk egy részét átengedik az államnak, hogy a másik felét nyugodtan élvezhessék.

Sismondi: A polgároknak az adót megtérítésnek kell tekinteni a védelemért, amiben az állam személyüket és vagyonukat részesíti.

A korai középkorban nem volt pontos nyilvántartás az alattvalókról, ezért királyi felségjogon szerzett (regálé) jövedelmekből, jogok áruba bocsátásából fedezték az állami bevételeket. A jobbágyok terheinek legnagyobb részét az úgynevezett kilenced alkotta, mely valójában az egyházi tizeddel azonos mértékű 10 százalékos adó volt.