Az adózás történelme 3. rész

Magyarország legkorábbi fennmaradt adójegyzéke 1379-ből, Sopronból való. Károly Róbert dekrétumában találkozunk az országos adó első nyomával, mely kapuadó néven vált ismerté. A következő jelentős változás 1405 – ben következett be, amikortól törvénybe iktatták, hogy a nemeseknek is kell adót fizetniük. Mátyás király uralma alatt különböző adónemek alakultak ki, mint a füstpénz, fejadó, hadiadó, robot, egyházi tized.

Hazánkban a történelem során az általános adókötelezettséget több ízben próbálták bevezetni, de a nemesi réteg rendre megtalálta a kiskapukat az adók elkerülésére.

Magyarországon csak a XIX. század második felében jöttek létre a Magyar Királyi Adóhivatalok, amelyek a vármegyékben a szolgabíróságok mellett működtek.

Az általános forgalmi adót 1921-ben vezették be itthon, melyet azóta folyamatosan bővítenek, és egyre bonyolultabbá tesznek. A második világháború után az 1950-es évektől az 1970-es évek végéig megszakadt a modern adózás története, adó nélküli társadalommá váltunk. Kivételt képezett a földadó a mezőgazdaság területén, melyet az illetékes községek, városok tanácsainak adóügyi csoportjai szedtek be. Ebben a szocialista érában üldözték a vállalkozókat, az úgynevezett „maszekolás” a szocialista eszmével ellentétes volt, ezért büntetésként a forgalmi adó mellett általános jövedelemadót fizettek a kisiparosok, magánkereskedelmi tevékenységet folytatók, önálló szellemi foglalkozásúak.

  1. július 1-én alakult meg az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal (APEH). 
  2. január 1-én lépett hatályba a személyi jövedelemadó. Az új adórendszer első lépése a bérek bruttósítása volt. Az adóreform kidolgozását, bevezetését Kupa Mihály koordinálta.
  3. január 1-én, az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal (APEH), továbbá a Vám- és Pénzügyőrség (VP) egyesítésével létrejött a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV), melynek így már együttesen feladata az államot megillető bevételek befolyásának törvényes kereteken belüli ellenőrzése, biztosítása.