Az én fiam

A 90-es évek végén, egy fárasztó nap után, úton hazafelé, telefonon magyaráztam ügyfelemnek az APEH határozatát, és a büntetés okát. Miután letettem a telefont, a kocsi hátsó ülésén csendben hallgató 7 éves kisfiam megszólalt:

- Anya, miért hívják azt APEH-nek?

- Ez egy rövidítés – válaszoltam döbbenten – az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal kezdőbetűiből kialakított mozaik szó.

- Jaaaa, értem – felelte a gyerek, de nem voltam biztos benne, hogy tényleg érti.

- Miért, mit gondoltál? – néztem fél szemmel a visszapillantó tükörből az elgondolkodó arcocskáját.

- Hát, hogy amikor jönnek azok az emberek ellenőrizni, a vállalkozó azt mondja, hogy Ah, pech – néztem a gyereket, de nem mosolygott, ezt komolyan gondolta, ezért próbáltam elfojtani a nevetésem.

- És anya!

- Igen.

- Hogy bünteti meg az APEH a vállalkozót?

- Megállapít egy nagyobb pénzösszeget, és kötelezi rá, hogy kifizesse – vajon mit gondolhat egy 7 éves, hogyan büntetik meg a felnőtteket – tűnődtem, de a gyerek már meg is válaszolta:

- Jaaaa, azt hittem sarokba állítják, vagy valami ilyesmi.

Hát mondja valaki azt, hogy nem vicces a könyvelői szakma…