Szabadság

Szabadság

Néhány évvel ezelőtt, amikor éppen viszonylag magas volt a munkanélküliség kis hazánkban, az egyik ügyfelemtől kértem, hogy adja már le a dolgozói szabadságolásának rendjét (ki mikor van, volt, lesz szabin) a bérszámfejtő kolleganőnek. Ő elkerekedett szemmel kérdezte meg:

  • Milyen szabadságolás?
  • Hát, amit a törvény előír.
  • Nálam nincsen szabadság, örüljenek neki, hogy dolgozhatnak – jött a határozott válasz. Azt hiszem, vele nem is sikerült megértetnem a kötelező szabadság fogalmát.

A munkavállalónak jár fizetett szabadság is. Ráadásul, hogy kinek mennyi (20-28 munkanap), azt a munka törvénykönyve egyértelműen szabályozza. Ez teljesen magától értetődő akkor, amikor az ember munkavállalóként dolgozik, de ha a másik oldalon állunk, és mi osztjuk a fizetést, akkor már nem esik olyan jól. A problémát nem abban látom, hogy időnként szabadságra kell küldeni a dolgozókat, hiszen nem vagyok egyedül azzal a véleményemmel, hogy az ember sokkal jobban teljesít, ha megfelelő mennyiségű ideje jut pihenésre, szórakozásra is. A gondot sokkal inkább az okozza, hogy ameddig a munkavállalónk pihen, a munkát helyette valakinek el kell végeznie, tehát duplán fizetünk bért erre az időszakra. Ráadásul az állam, aki kötelez rá, hogy szabadságra küldjük a dolgozóinkat, a szabadság idejére fizetett munkabérből ugyanúgy kéri a jussát, mintha normál termelés zajlana. Arról nem is beszélve, hogy jelenleg 11 munkaszüneti nap van egy évben Magyarországon (január1., március 15., húsvét előtti nagypéntek és húsvét hétfő, május 1., pünkösdhétfő, augusztus 20., október 23., november 1.,december 25 és 26.), tehát szinte minden hónapban van 1 olyan nap, amikor szintén nem dolgoznak a munkavállalók. Azokon a helyeken, amelyek ilyenkor is nyitva lehetnek (vendéglátó – és szórakoztató ipar), csak emelt fizetés mellett hívhatjuk be a munkavállalókat. Így, ha jól utána számolunk, 30-40 munkanap, azaz másfél-két hónap van egy évben, amikor az alkalmazottnak munkabért, az államnak adót fizetünk, termelés pedig nem zajlik. Ezért nem elhanyagolható a szabadság kérdése, amikor a vállalkozó a munkavállalók számát és a bérköltségét tervezi.